Amikor elkezd főzögetni először az ember lánya, mit tud készíteni? Virslit, teát, tojást. Majd innen egy lépés a zacskós leves. Majd a zacskós szószok. Pölö a bolognai meg a carbonara. Ez utóbbit évtizedekig porból ettem, és meg voltam győződve arról, hogy ez az igazi, a tejszínes cucc. Nos, egy kis kutakodás a neten, és koppantam, mint az állam béremeléskor. Mert ennek a poros cumónak természetesen köze nincs az originálhoz. Következzék az eredetire a porosnál jobban hajazó változat.
Kell hozzá:
- spagetti (ki hinné..)
- aszalt paradicsom
- szalonnakockák
- tojássárgája
Spagettit feltesszük főni (én nem szeretem al dente, nekem főjjön meg az a tészta rendesen!!), eközben a szalonnakockákat elkezdjük egy nagyobb serpenyőben pirítani. Amint ízlésünk szerint megpirult (én speciel szinte égetten szeretem), rádobjuk a felpicikockázott parapicsát, összemelegítjük.
Eközben megfőtt a tészta, leszűrjük. Megvárjuk míg minden márnemtűzforródemégnemislangyos. Összeforgatjuk a tésztát a parapicsás szalonnával. Borsozzuk, esetleg sózzuk. Rácsappintjuk a tojássárgákat, és összeforgatjuk. Nem, nem lesz bajunk a nyers tojássárgájától, mert a márnemtűzforródemégnemislangyos cucc miatt effektíve megfő, szépen összefogja a tésztát.
És már kész is, ehetjük!
Részemről nem tudok eleget enni belőle :-/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése