Aranygaluska, a tökéletes

Kelt tészta, dió, cukor, vaj. Ennyi kell az aranygaluskához. Nem bonyolult, ugye? Nem a francokat. Évekig, évtizedekig nem mertem ehhez az isteni ételhez nyúlni (mármint készíteni), mert gyerekkoromban  A MAMA tudta tökéletesre készíteni, senki más. Még az én drága férjuram se, aki pedig pék volt ugyebár, tehát kisujjában van a tésztakészítés. Mégsem volt az igazi. De ugye nem adjuk fel, meg itt volt a 3 napos hétvége is, szóval egyszer csak fogtam magam, leültem a net elé, nézelődtem, nézelődtem, vettem egy nagy levegőt, és MEGALKOTTAM A TÖKÉLETES ARANYGALUSKÁT. Ímhol az okosság.

Kell hozzá:

• 50-60 deka liszt
• egy csipet élesztő
• 3 deci meleg tej
• 1 nagy evőkanál kristálycucu
• 7 deka olvasztott vaj
• 2 tojássárgája

Ezekből tésztát gyúrunk - tudjátok, olyan tökéletesre. Se nem ragadós, se nem kemény. Olyan jó :) Letakarjuk egy konyharuhával, hagyjuk egy órácskát kelni. Az se baj, ha másfelet ;)

Picit kinyújtjuk, konkrétan ujjnyi vastagságúra. Nekem speciel ebben az tetszik, hogy alig kell nyújtani a tésztát - mivelmerthogy nem tudok tésztát vékonyra nyújtani. A tésztát lisztezett formával (nekem egy stamplis pohár akadt a kezembe) kiszaggatjuk. 

Egy csatos tortaformát kivajazunk.

Megolvasztunk egy evőkanál vajat, ledarálunk két marét diót cukorral.

A kiszaggatott tésztácskákat megkenjük vajjal, belehempergetjük a cukros dióba, belecsappintjuk a formába. Ideális esetben két sornyi jön össze belőle, de az se baj, ha kevesebb. Részemről a maradék tészta forgácsokat is rátettem a tetejére, mert nem pazarlunk!

Letakarjuk alufóliával, gázsütő 3-as fokozatán 40-60 percig sütjük. Sodóval, vagy pudinggal tálaljuk. Nyami XD

A tökéletes kenyér

Kezeket fel, ki szereti a friss, puha, meleg kenyeret? Részemről imádom. Gyerekkoromban nyáron Tatán a tanpékségből hordtuk, minden reggel. Felnőtt koromban egyszer volt szerencsém hozzá, amikor az uram még pékként dolgozott, és az első esti sütésből egyet khm megvettem. Mire hazaértem Pusztavámról, a fele elfogyott. Hú, de beteg voltam utána..

No de a lényeg: manapság igazi, ropogós héjú kenyeret szinte lehetetlenség kapni, vagy ha mégis, csillagászati ára van. A puha héjú, nyúlós, másnap reggelre szétmorzsálló vekniket nem tudom kenyérnek nevezni, bocsi. Drága életem párája próbálkozott a tökéletes kenyér megsütésével, de eddig nem nagyon sikerült. Sós, sótlan, nyers, puha, tömör, volt itt minden, de az "igazi" még nem. Ámde. A net csodákra képes. Nézelődtem, nézelődtem, átalakítottam, és voilá, A TÖKÉLETES KENYÉR.

Kell hozzá:

• 40 dkg liszt
• 1,5 tk só (nekünk himalája só)
• 3,5 dl víz
• egy csipet élesztő
• egy hőálló edény, fedővel (nekem jénai tál)

Igen, összesen ennyi. A legjobbat még nem is mondtam: NEM KELL GYÚRNI-DAGASZTANI!! Mivel ezeket nem tudok. De jelen esetben KIMONDOTTAN TILOS!! 

Veszünk egy tálat, belecsappintjuk a lisztet, sót, élesztőt, beleöntjük a HIDEG vizet, fakanállal kikeverjük. A végeredmény egy nyúlós, taknyos izé lesz. Meghintjük liszttel, letakarjuk egy konyharuhával, és szobahőmérsékleten (20-22 fok) hagyjuk pihenkélni 12 ÓRÁT. Igen, ennyit. Ha nem akarunk ennyit várni, akkor meghekkelhető úgy, hogy nem hideg, hanem langyos vízzel keverjük, és kicsivel több élesztőt teszünk bele. Ekkor kb. 6 óra is elég neki.

Ha letelt az idő, megnézzük a tésztánkat. Egy jóval nagyobb tömegű, laza, levegős, élesztő-szagú tésztát kapunk. Az állaga akkor jó, ha (előre is bocsi a szégyenlősebbektől) a női cicire hasonlít a fogása :) Nem szilikon, eredeti cici XD 

Fogjuk a konyharuhát, belisztezzük. A tészta-nyenyőt egy spatula segítségével kióvakodjuk a belisztezett konyhapultra/vágódeszkára. Megfogjuk a lötyis tészta széleit, és befele húzzuk - mintha a kendő négy sarkát akarnánk összecsippenteni. Majd egy óvatos, de határozott mozdulattal a belisztezett konyharuhára fordítjuk, hogy az összecsippentett fele legyen alul. Meglisztezzük a tetejét, szépen becsomizzuk a konyharuhával, hagyjuk még egy órácskát kelni.

Begyújtjuk a sütőt 4-es fokozatra, betesszük az edényt melegedni egy negyed órácskára. Kiszedjük, igyexünk nem megégni közben. Kikenjük az edényt egy kis zsiradékkal, majd fogjuk a tésztát, pofira borítjuk, tehát az összecsippentett része van felül. Ráborítjuk a fedőt, be vele a sütőbe jó 30 percre. 

Ezután fedő nélkül sütjük még kb. ugyanennyi ideig.

Az eredmény:

Kenyér illatú, puha, levegős, ROPOGÓS HÉJÚ csoda. Elronthatatlan, tökéletes. Hogy mennyire? Az én drága uram közölte, hogy innentől csak én csinálok kenyeret XD

Jó étvágyat hozzá!

Egy másik menzás kedvenc: hentes tokány

Folytatva a menzás ételeket, egy nagy klasszikus a hentes tokány. Rizs mellé uborkás pöri. Kicsit sarkítva, de szerintem az :)

Kell hozzá:

• 70 deka hús (nekem sertéscomb)
• szalonna
• egy fej hagyma
• leveskocka vagy húslé
• só, bors, fokhagymakrém
• paradicsompüré
• 2 konzerv ubi

Felkockázunk mindent, amit lehet: hagyma, hús, szalonna, ubi. Egy edényben/serpenyőben/lábosban megpirítjuk a szalonnát, majd hozzátesszük a hagymát, lepirítjuk. Hozzácsapjuk a húst, sózzuk, borsozzuk. Hagyjuk elfőni a levét, majd felöntjük a feloldott leveskockával/húslével és az evőkanálnyi paradicsompürével. Puhára főzzük, hozzátesszük az ubit, és hagyjuk állni. 

Rizst főzünk hozzá, majd megesszük :)

Jó étvágyat hozzá!

A legendás menzás meggyszószos-darás csoda

Néha sajnálom a mostani gyerekeket. Az új, só és cukormentes, szuper egészséges menzákon már nem fognak olyan örök kedvencekkel találkozni, mint a csontleves (ha sós, vízzel higítotuk), vadas (még a mamám se tudott olyan jót készíteni), finomfőzelék (fúúúúj), spenót (agyonrántva, ahogy kell), tejberizs (miből készülhetett az a kakaó? isteni volt), és a meggyszószos-darás-főtt húsos izé, aminek szerintem nincs is neve. Nos, ez utóbbi nekem óriási kedvencem volt, és még most is az. Ha szerencsém volt, melle húsa volt hozzá, ha nem, akkor valami csontos förmedvény. De a lényeg a szósz és a dara.

Nos, bátor voltam, és belevágtam. Nézelődtem a neten, kérdezgettem emberkéket, és megszületett az alábbi halálbonyolult recept:

Kell hozzá:

• egy üveg meggybefőtt
• fél citrom
• szegfűszeg, szegfűbors, fahéj
• cukor
• tejföl
• liszt
• búzadara
• víz

Egy lábosba beleöntjük a meggybefőttet a levével együtt, majd ízlés szerint öntünk hozzá még vizet. Mivel ugye ebben a kajában a szósz a lényeg, én utánaöntöttem még két üvegnyit. Fogunk egy teatojást, és beleteszünk egész szegfűszeget, szegfűborsot, fahéjat. Belecsappintjuk a meggyes lébe, odapottyantjuk a citromot is, érzés szerint megborítjuk cukorral. Én 5 evőkanállal tettem bele. Feltesszük főni, amint felforr, behabarjuk (tejfölt kikeverjük liszttel, felhigítjuk a meggylével, bele a meggyes cuccba), forralunk rajta egyet, majd levesszük a tűzről. A citromot és a teatojást kiszedjük, hagyjuk hűlni.

Ezalatt elkészítjük a darát is, ami fényévekkel egyszerűbb, mint gondoltam. Fogunk egy serpenyőt/lábast, melegítünk benne vajat/olajat/kókuszzsírt, kinek mit. Beleöntünk egy pohár darát, megpirítjuk. Figyelünk rá, nehogy megégjen, mert akkor menthetetlen! Amint megpirult, ráöntünk két és fél pohár vizet, átkeverjük, letakarjuk, majd levesszük a tűzről. 5-6 perccel később beleteszünk egy kanál vajat, átkeverjük, visszatakarjuk.

Tálaljuk, megesszük. Elvileg kéne hozzá a főtt hús is, de mi anélkül ettük. Hogy uramat idézzem "miért tartott 20 évig, hogy ezt megfőzd?" Mert nem tudtam, hogy ilyen egyszerű, azért :-/

Jó étvágyat hozzá!

Vadat s halat, s mi jó falat, szem-szájnak ingere

Wales-i bárdok. Anno suliban egy ötösért bevágtam az egészet. Mind a negyvenvalahány versszakot :) Hogy kapcsolódik ez a recepthez? Sehogy? Csak dicsexem? Mindjárt kiderül XD

A minap nézte az uram a tévét, és főzősműsor ment. Dél-Franciaországban egy nőci halat sütött. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi magyarok ugye milyen kevés halat eszünk (azt is csak jellemzően karácsonykor). Nálunk ez több sebből vérzik, mert én a halászlét utálom, a szálkás halat főleg, a ponty nagyon fúj mert pocsolyaíze van, szóval marad többnyire a fagyasztott, panírozott halrudacska. Bár karácsonykor merész voltam, mert a család nem rántott pontyszeletet kapott (pocsolyaíz...), hanem tengeri halfilét rántva. Megették, ízlett nekik :)

Szóval hal. Hétvégén csak nem eszünk halrudacskát! A lazac nem a mi árfekvésünk, kiolvasztani halfilét nem akartam (najó, csak szombat reggel találtam ki, hogy együnk halat), ezért vettünk két halkonzervet, és nekiálltam kreatívoskodni. Ez lett belőle.

Kell hozzá:

• 2 konzerv halfilé (olajos vagy sós lében)
• 1 tojás
• fokhagymasó, petrezselyem, kakukkfű, curry, oregánó, fehér bors, icipici csili
• 2 csomag Tuc kex (részemről vettem egy nagy csomag Tescos kexet. ugyanolyan ízű, mint a Tuc, csak a nagy csomag kerül annyiba, mint a Tucból egy kicsi)
• 1 lilahagyma
• Wochester szósz 2-3 ek
• szójaszósz 2-3 ek
• 1 répa

Ahogy látszik, az összes kezembe akadó mindenséget beledobáltam. Meg felhasználtam egy maradék sárgarépát és lilahagymát. Az elkészítés minimális ráfordítást igényel.

Hagymát és répát felaprítjuk, belecsappintjuk egy tálba. A kex felét összemorzsoljuk-törjük, rádobjuk. Az összes mindenséget rádobjuk (a halat a levével együtt), villával összekeverjük. Ha nagyon híg, adunk még hozzá kexet. Folpackkal lehúzzuk, a hűtőbe tesszük picit. Mondjuk 20 percre, amíg megfőzzük a rizst.

Tál elővesz, a maradék kexet egy tányérba tesszük, halas cuccból pogácsákat készítünk, megforgatjuk a kexmorzsában, serpenyőben megsütjük. Tálalás, evés. Nyami-nyami :)

Jó étvágyat hozzá!