Borsodós habtetős csinta

Az egész recept egy paradoxonból indul ki, ugyanis úgy kezdődik, hogy "fogjuk a maradék palit". Hát kinek marad palacsintája? No mind1, ezen tegyük túl magunkat, és nézzük a receptet.

Kell hozzá:

• palacsinta, ízlés szerinti töltelékkel
• 3 deci tej
• 2 deci fehérbor
• 2 csomag vaníliás cukor
• kristálycukor ízlés szerint
• 2-3 evőkanál liszt
• 5 tojás
• 1 jó nagy evőkanál lekvár

Fogjuk a maradék palit (ugye mondtam, paradoxon!), ízlés szerint megtöltjük, feltekerjük, egy tűzálló tál aljára tesszük. Én személy szerint két rétegnyit tettem, de kinek mennyi marad.

Elkészítjük a borsodót: tojásokat szétválaszt, a sárgákat a tejjel, borral, cukrokkal folyamatos kevergetés közben felfőzzük, majd a lisztet is hozzákeverjük, és sűrűre főzzük. Elég macerás meló, mert egyfolytában figyelni kell, nem lehet elmenni mellőle. Ilyenkor jól jön egy kis könyv, amit közben tudunk lapozgatni. Ha megfőtt a sodónk, rásblöttyintjük a feltekert csintákra, kicsit odaütögetjük az edényt az asztalhoz, hogy feljöjjenek a légbuborékok és a sodó mindenhova eljuthasson. 

Benyomatjuk a sütőbe (gázon 3as fokozat), és addig sütjük, amíg már nem lötyög a sodó. Eközben a tojásfehérjéket a lekvárral együtt kemény habbá verjük, majd a megsült cucc tetejére halmozzuk és kb. 10-15 perc alatt rámelegítjük. 

És most átmegyünk hős üzemmódba, mert másnapig nem lehet hozzányúlni! Részemről el is tettem szem elől, kivittem a nagy hűtőbe (ez a garázs). Ma ebéd után előszedtük, és jól bekajáltunk belőle ;)