Kezeket fel, ki szereti a friss, puha, meleg kenyeret? Részemről imádom. Gyerekkoromban nyáron Tatán a tanpékségből hordtuk, minden reggel. Felnőtt koromban egyszer volt szerencsém hozzá, amikor az uram még pékként dolgozott, és az első esti sütésből egyet khm megvettem. Mire hazaértem Pusztavámról, a fele elfogyott. Hú, de beteg voltam utána..
No de a lényeg: manapság igazi, ropogós héjú kenyeret szinte lehetetlenség kapni, vagy ha mégis, csillagászati ára van. A puha héjú, nyúlós, másnap reggelre szétmorzsálló vekniket nem tudom kenyérnek nevezni, bocsi. Drága életem párája próbálkozott a tökéletes kenyér megsütésével, de eddig nem nagyon sikerült. Sós, sótlan, nyers, puha, tömör, volt itt minden, de az "igazi" még nem. Ámde. A net csodákra képes. Nézelődtem, nézelődtem, átalakítottam, és voilá, A TÖKÉLETES KENYÉR.
Kell hozzá:
- 40 dkg liszt
- 1,5 tk só (nekünk himalája só)
- 3,5 dl víz
- egy csipet élesztő
- egy hőálló edény, fedővel (nekem jénai tál)
Igen, összesen ennyi. A legjobbat még nem is mondtam: NEM KELL GYÚRNI-DAGASZTANI!! Mivel ezeket nem tudok. De jelen esetben KIMONDOTTAN TILOS!!
Veszünk egy tálat, belecsappintjuk a lisztet, sót, élesztőt, beleöntjük a HIDEG vizet, fakanállal kikeverjük. A végeredmény egy nyúlós, taknyos izé lesz. Meghintjük liszttel, letakarjuk egy konyharuhával, és szobahőmérsékleten (20-22 fok) hagyjuk pihenkélni 12 ÓRÁT. Igen, ennyit. Ha nem akarunk ennyit várni, akkor meghekkelhető úgy, hogy nem hideg, hanem langyos vízzel keverjük, és kicsivel több élesztőt teszünk bele. Ekkor kb. 6 óra is elég neki.
Ha letelt az idő, megnézzük a tésztánkat. Egy jóval nagyobb tömegű, laza, levegős, élesztő-szagú tésztát kapunk. Az állaga akkor jó, ha (előre is bocsi a szégyenlősebbektől) a női cicire hasonlít a fogása :) Nem szilikon, eredeti cici XD
Fogjuk a konyharuhát, belisztezzük. A tészta-nyenyőt egy spatula segítségével kióvakodjuk a belisztezett konyhapultra/vágódeszkára. Megfogjuk a lötyis tészta széleit, és befele húzzuk - mintha a kendő négy sarkát akarnánk összecsippenteni. Majd egy óvatos, de határozott mozdulattal a belisztezett konyharuhára fordítjuk, hogy az összecsippentett fele legyen alul. Meglisztezzük a tetejét, szépen becsomizzuk a konyharuhával, hagyjuk még egy órácskát kelni.
Begyújtjuk a sütőt 4-es fokozatra, betesszük az edényt melegedni egy negyed órácskára. Kiszedjük, igyexünk nem megégni közben. Kikenjük az edényt egy kis zsiradékkal, majd fogjuk a tésztát, pofira borítjuk, tehát az összecsippentett része van felül. Ráborítjuk a fedőt, be vele a sütőbe jó 30 percre.
Ezután fedő nélkül sütjük még kb. ugyanennyi ideig.
Az eredmény:
Kenyér illatú, puha, levegős, ROPOGÓS HÉJÚ csoda. Elronthatatlan, tökéletes. Hogy mennyire? Az én drága uram közölte, hogy innentől csak én csinálok kenyeret XD
Jó étvágyat hozzá!
